"Sima" mesterlövész:

Egy mesterlövész valahol Irakban....

Azon mesterlövészek, akik nem gyalogos egységek mellé vannak beosztva, hanem különálló 2 (olykor 4) fős csoportokban működnek. A mesterlövész-párok a II.Vh-ban, a szovjet hadseregben jelentek meg, jelentős könnyítés a mesterlövésznek, hogy ha van egy segítsége, aki átveheti tőle a célok azonosításának és a távolság megbecslésének feladatát, valamint aki "hagyományosabb" kézifegyverével megvédheti, ha rajtuk ütnének. Feladatuk bizonyos területek megfigyelésével, a területeken áthaladó ellenséges erők azonosítása, adott esetben semlegesítése, különös figyelemmel a kiemelt célpontokra (rádiósok, tisztek). Noha a rejtőzés és az álcázás náluk már fontosabb kritérium, messze vannak attól a szintől e téren, amit a "felderítő" mesterlövészek képviselnek. Jellemzően egy, a célzónára jó rálátást nyújtó, lehetőleg jól álcázott vagy védett poziciót vesznek fel, és idődöről időre poziciót váltanak. Feladatuk védekező felállás esetben a "zónaszűkítés" vagy "zónatiltás", vagyis az adott zónában megjelenő ellenséges katonák likvidálása, és ez által a további ellenséges erők távoltartása a zónától. Általában 300-600 méteres lőtávolságra rendezkednek be, de mivel sok célpontal kell számolni, náluk egyaránt jellemző az öntöltő mesterlövész fegyver, és a forgó-tolózáras is. Sok egyéb tekintetben azonban hasonlít a munkamódszerűk a felderítőkhöz, ezt a következőkben tárgyaljuk. Kiképzésüknél helyt kap az egyéni döntéshozásra való felkészítés, és természetesen egy igen alapos mesterlövész kiképzés.