|
|
Általánosságban a katonai mesterlövészek feladata alaphelyzetben azon célpontok elleni harc, amelyek a hagyományos gyalogos-lövészkatona számára leküzdhetettlenek, leginkább a távolság, a célpont mérete, esetleg a célpont tartózkodási helye okán.
Maga a nagy távolságról való célleküzdés nem új dolog, de igazán effektív csak a modern lőfegyverekkel megvalósítható, amelyek huzagolt csővel rendelkeznek (hogy a lövedék kellő stabilitással repüljön) és egybeszerelt lőszert (hogy minden lövedék azonos tömegű legyen, és a lőszer azonos mennyiségű és minőségű lőporral legyen töltve - hogy ugyanúgy viselkedjenek) tüzelnek. A XIX.század végén ez a fegyver már rendelkezésre állt a nagyobb hadseregekben, szinte minden katona számára. A Japán-Orosz és a Búr háborbúkban még 1000 méteres távolságról is sikerült halálos lövést okozni, noha ez inkább a szerencse kérdése volt, sok fegyverből tüzeltek egyszerre, lőszerpazarló módon. Az I. és a II.vh legfőbb tapasztalata az volt, hogy ilyen nagy távolságra csak szélsőséges esetekben tüzelnek a katonák, különösen városharcoknál a jellemző lőtávolság csak 50 és 300 méter között van. Ugyanakkor még a XIX.században kezdtek elterjedni a jó képességű lövészek speciális alkalmazási területei. Az ellenség hírvivőit kiiktatva a kommunikációtol, a tisztjeiket kilőve pedig a parancsnoktól foszthatják meg a katonákat. Az alkalmazás harmadik fő aspektusa a Finn-Szovjet háborúban debütált elementális erővel - kis létszámú, folyamatosan mozgó egységek messziről kilőttek egy-két szovjet katonát, majd gyorsan kereket oldottak, de csak azért, hogy néhány órával vagy nappal később újra lecsaphassanak. A cél ez esetben a demoralizálás, a legváratlanab pillanatban lesújtó haláltól való félelem igencsak aláása a katonák harci kedvét és zűrzavart okoz, jelentősen csökkentve az egység harci értékét.
Ettől függetlenül az egyik első igazán sikeres "mesterlövész" akció a legendák szerint 1777 október 7.-én, az amerikai függetlenségi háborúban történt, a Bemis magaslatnál, ahol egy amerikai 450 méterről eltalálta a britek tábornokát, Simon Fraser-t (az angol történészek annyit ismernek el, hogy puskalövéstől halt meg).
A mesterlövészek alkalmazásáról és kiképzéséről komplett könyveket lehetne lehetne írni, itt most csak általánosságban veszem őket, de igyekezve kitérni a fontosabb részletre.
| |